Keresés a Bibliában

A Siralmak könyve

AZ ELSŐ SIRALOM ALEF

1 1Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.

BET

2Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.

GHIMEL

3Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.

DALET

4A Sionra vivő utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa keserűség.

HE

5Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára.

VAU

6Sion leányának eltűnt minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.

ZAJIN

7Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.

CHET

8Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Ő maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.

TET

9Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. „Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem.”

JOD

10Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.

KAF

11Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. „Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!”

LAMED

12Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.

MEM

13Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam előtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra.

NUN

14Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az ő keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erőm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erőm, hogy ellenálljak.

SZAMECH

15Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Júda hajadon leányát.

AJIN

16Ezért sírok oly keservesen, szememből patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erőt önthetne belém, messze van tőlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett.

PE

17Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelől elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben.

CÁDE

18Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.

KOF

19Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket.

RES

20Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensőm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít.

SIN

21Halld meg, mennyit sóhajtozom, mert nincs, aki vigasztaljon! Ellenségeim mind ujjonganak pusztulásom hírére, amiért így bántál velem. Hozd el hát a napot, amelyet megígértél, hadd legyenek hozzám hasonlóvá!

TAV

22Jusson színed elé minden gonoszságuk, s bánj velük úgy, amint velem bántál minden vétkemért! Bizony, sokat sóhajtozom, és szomorú a szívem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet